Váratlanul érkezett a hír, elhunyt Fehér Zoltán, aki 2013. szeptember elején csatlakozott a Fejlesztő Gondozó Központ csapatához, mint technikai dolgozó.
Feladatai közé tartozott az intézmény tisztaságának biztosítása, az épület környezetének rendben tartása. A legjobban mégis azt szerette, ha az egyéni ötleteire, praktikus gondolkodására, műszaki érzékére számítva megkértük apróbb javításokra. Keze által újjászülettek a működésképtelen kerekesszékek, használhatóvá váltak ismét a régi eszközök, tárgyak. Munkába érkezésekor felmérte a napi teendőket, majd a nap során mindig talált időt arra is, hogy a kollégákhoz és a FENO-s fiatalokhoz is legyen egy-két jó szava, vicces megjegyzése. Mindig, mindenhol ott volt, mindenben lehetett számítani Zolira. Hiányozni fog minden nap.
Ezentúl is fülünkben fog csengeni, az ebéd idején feltett, fiataloknak szóló szokásos kérdése: ”esztek még drágáim?”
Szeretettel gondolunk Zolira, emlékét megőrizzük.
Osztozunk hozzátartozói gyászában, nyugodjék békében!